Amikor fél hétkor megszólalt az óra, és tudtam, hogy nincs mese, indul a nap, ötször is hálát adtam az égnek, hogy nem kell minden nap ébresztőórára kelnem. Igaz, az se nagy gyönyör, ha Rozi ébreszt, főleg, hogy rendszeresen az éjszakába nyúlóan dolgozom, mégis kellemesebb egy matató, sutyorgó gyermekecskére ébredni, mint az óra visító hangjára.

De Zsófi, aki elvállata, hogy kipingál bennünket, hajnali negyed nyolcra ígérte az érkezését.

Addigra már Rozi is kikecmergett az ágyból, és indulhatott a családi sminkelés!

Igazán szép napra virradtunk szombaton, május 21-én. Talán túl pozitív vagyok? Na jó, eső is volt, szombaton is, vasárnap is... De minket ez nem riasztott vissza!

Még mindig túl pozitív vagyok? Ok, volt akit hazazavart délután az eső...

Minket pont nem...

Ismét lehetett együtt örülni Wekerlén!

Ismét zöldülhettünk egy jót az Eperfa téren most szombaton.

És igen, volt egy pillanat, amikor megijedtünk, hogy mint az Óz a nagy varázslóban, minket is elvisz a vihar, de aztán szerencsére szétfújta a szél a felhőket.

A délelőtt amúgy a Kóson kezdődött, a „Wekerlei pillanatok” fotókiállítás megnyitójával. Jobbnál jobb pillanatképeket láthattunk, és igen, volt néhány, tematikájában oda nem illő, de amúgy rendkívül hangulatos természetkép is.

Hosszú volt az idei tél. Túl hosszú. Sok hideg, fázós nappal. És még mindig nem pakolhattam el a télikabátokat. Még a sapkák is szenaszét hevernek az előszobában. De reggelente a Dobó Katica utca fáin a madarak már azt csivitelik: csip-csirip, itt a tavasz!

Wekerlén nem lenne közösségi élet, ha lelkes önkéntesek nem vették volna kezükbe annak irányítását. Nem lennének sportver-senyek, gyerekprog-ramok, téltemetés, Életfa ünnep, Székelykapu Futás, Wekerlei Napok, Mikulás ünnepség, karácsonyfa díszítés és megannyi más kedves megmozdulás.

Azok, akik most szombaton (12.04) ellátogattak a Wekerlei Gyerekházba, igazi családias ádventi készülődésben vehettek részt. A belépő rögvest a mézeskalácskészítés közepében találhatta magát, ahol 300 Ft-ért egy gombócnyi mézes anyagból formázhatott 7-8 sütikét, díszíthette kedve szerint különféle magokkal, és azon nyomban ki is süthette. Szépséges harangok, karácsonyfák, rénszarvasok, sünikék és egyéb figurák születtek, és mivel a tészta igazi mézes-bábos receptből készült, az íze is kiváló volt! A helyiségeket betöltő mézeskalács-illat keveredett a forralt bor illatával, megadva a valódi ádventi alaphangulatot.

Idén nyáron meghalt a nagymamám, aki eléggé közel állt hozzám. 91 éves volt. Előtte, közben és utána elvolvastam vagy 3-4 elmúlásról szóló könyvet. Jól esett. Kell foglalkozni a témával. Belemerülni, átérezni, kicsit belerokkani a halál közelségébe, hogy aztán újra ünnepelhessük az életet.

Hogy aztán sohase gondoljunk úgy rá, mint a semmire, mint ahogy Szabó Lőrinc közelítette meg:

Október 9-én, szombaton tartotta ünnepélyes megnyitóját régi-új helyén, a Petúr utcában a Wekerlei Gyermekház. A kívül-belül teljesen megújult épület immár nem csupán a gyerekeké, de a szervezők számos új programmal és tanfolyammal a serdülő korosztályt és a felnőtteket is megcélozták.

A most következő akvarellek mestere Molnár Krisztina, aki szintén a telep lakója, és képeinek tematikáját nézve egyértelműen lokálpatrióta. Saját bevallása szerint minden ember alkotó, a festés is csak egy a lehetséges alkotói megnyilvánulások közül. Realisztikus képeinek témája a mi hétköznapi helyszíneink: utcasarok, iskola, Kós Károly téri szánkózódomb, házrészlet. A valóság általa nem másolt, hanem újrateremtett. Ez az újrateremtett lényeg mindig szépséget és harmóniát sugárzó, békés. Mintha a pokol nem is létezne. És ez nem kritika, csupán megállapítás. Játékossága megmutatkozik a fénnyel és árnyékkal való játszadozás során, valamennyi képén nyomot hagy. Messziről nézve 1-1 műve már-már fényképszerű. Közelről tekintve látszódik, hogy képei sokkal lágyabbak, mint a valóság.

Nem is tudom, miért nem járunk gyakrabban kirándulni, pedig annyira, de annyira jó kimozdulni a zajos városból! Nincs is messze ez a Pilis, és ha történetesen Észak-Budán élsz, akkor igazán hamar feljuthatsz, ha pedig Dél-Pesten, ahogy mi, nos hát akkor keresztül kell vergődnöd a városon, de így is fönt voltunk kb 1 óra alatt. A táj csodás, különösen ezen a kimondottan meleg szeptember végi szerdán! És ha a vérbeli nagyszülők különböző okokból nem tartanak veled, vidd magaddal a szeretett pótnagyit, ahogy mi is tettük!

Örömmel vettük, hogy nagyon sok helyes megoldás érkezett a Wekerlei Kvízre. Ez azt jelenti, hogy sokan hajlandóak voltatok egy-másfél órát szánni az életetekből,  és végigjárni a megadott útvonalat, hogy még jobban megismerjétek szűkebb lakóhelyeteket, illetve élvezzétek a koraőszi Wekerlét. Különösen sok megfejtés érkezett az alsósok köréből. Élenjártak a Kós iskola tanulói, ezúton is köszönet a kvízt népszerűsítő tanároknak! De felnőttek is szívesen oldották meg a kérdéseket, bizonyítva, hogy nem halt ki belőlük a játékos kedv.

Esőáztatta pénteken, bezsúfolódva a Társaskör pincéjébe nyitottunk Wekerlei Napokat, Molnár Krisztina grafikusművész harmóniát sugárzó wekerlei tematikájú képeivel körülvéve.

Mire jó egy szeptember eleji napsütéses csütörtök délután? Mi másra, mint téravatásra! Merthogy végre újra birtokba vehettük központi terünket, a Kóst! Milyen jó, hogy van EU-s pályázat, milyen jó, hogy részt vettünk rajta, s milyen jó, hogy meg is nyertük! És mennyit nyertünk azzal, hogy lett egy vadonatúj terünk! Igen, kissé elfogultak vagyunk, de őszintén: hát nem a Kós lett Budapest legszebb tere?

A szomszédunkban lakik egy nagyon kedves, bájos százlábú kukacocska. Voltaképp mindösszesen csak tíz lábikója van, de ő néha fenhéjázva százlábúnak nevezi magát. Egy augusztusi délután eszébe jutott, hogy a meleg nyár után ősz következik, s ha ősz, akkor esőzések is lesznek, és akkor a ő lábai bizony fázni fognak, mert kinőtte az összes cipőjét. Így hát nem sokat töprengett, elindult az Álmos utcába, mert hallotta tőlem, hogy van ott egy igen kedves cipész, aki mindenféle régi cipőt megjavít, és egyedi megrendeléseknek is eleget tesz. Kukacocska tehát fürgén szedegette lábait, és hamarosan megérkezett a Madách és az Álmos utca sarkára. Alaposan szemügyre vette az utcatáblát, hogy vajon jó helyen jár-e.

Ez a kvíz azoknak szól, akik szeretnek játszani és szívesen pattannak kerékpárra, hogy körbekarikázzák a wekerlei utcákat és behatóbban megismerjék szűkebb környezetüket. Természetesen gyalog is könnyedén bejárható az útvonal. Családok, 4 fős csoportok ingyenesen bringóhintót is igényelhetnek a Szondi téren található Wekerlei Bortárban, ahol érdemes előre időpontot egyeztetni. A helyes megfejtők között a Wekerlei Napokon (szeptember 10-12) ajándékokat sorsolunk ki! A kitöltött kérdéssort a Wekerlei Társaskörbe vagy a postalada@wekerletelep.hu címre kérjük beküldeni: legkésőbb 2010.09.09-ig.

Mostanában újra felfedeztem a mascarpone sajtot, ezt a nem túl intenzív zamatú, lágy, krémes finomságot, és rákaptam arra, hogy mindenfélébe belekeverjem. És ha nyár, akkor gyümölcs!

Nagyon könnyű, finom és gyorsan elkészíthető uzsonnát, desszertet kotyvaszthatsz a következőkből:

4 személyre:

8 szem őszibarack

3 pohár aktívia natúr joghurt

3 evőkanál mascarpone sajt

3 kiskanál méz (ez el is hagyható)

A barackot megpucolom, felvagdosom, és merülő mixerrel pépesítem. Hozzáadom a többi belevalót, összekeverem, és fél órára a hűtőbe teszem.

Mondhat akárki akármit, mindig is jó hely volt Wekerle, de az elmúlt években igazán klasszá vált! Merhogy a megannyi hagyományos program és rendezvény mellett új és izgalmas megmozdulások vannak születőben, és nem is akármilyenek! Például mit csinálsz most szombat délelőtt? Felejtsd el a takarítást, vásárlást, főzést, inkább gyere ki a Győri Ottmár térre, és KÖSS, KÖSS, KÖSS!

Voltunk az állatkertben. Láttunk elefántot,

Kenyeret és cirkuszt! Nos, a cirkuszt megkaptuk, mi kispestiek, június 12-én és 13-án a templom téri városünnepen. Hogy valami izgalmat is vigyenek a szervezők a dologba, az utcabál a 80-as évek hangulatát volt hivatott idézni. S hogy mennyire sikerült?

A Szondi tér 4. szám alatt 2008. márciusáig csak a virágos működött. Ezzel persze nem akarom lekicsinyíteni Klári virágos érdemeit – akkortájt még hozzá jártunk, ha olcsó, de nagyon ízléses csokrot akartunk csináltatni. Aztán 2008. márciusában 2 polc erejéig „befurakodott” a virágboltba egy fiatal borkereskedő, Willmann Fábián. A 2 polc üresen, vagy majdnem üresen árválkodott egy ideig, a virágosnál megfordulók gyankodva figyelték, mi is lesz ebből...

Vörösmarty tér, 2010.06.06., vasárnap

Nem, nem hiszem, hogy csak a hosszú májusi esőzések utáni szokatlanul szép idő csalogatta volna ki ezt a sok-sok látogatót a Vörösmarty térre. Szinte mozdulni sem lehet, hát még a bicajokat tolni, mert kis családunk bizony azzal érkezett. Határozott céllal jöttünk, hiszen barátunknak, Edének megjelent az első könyve (Baramung címmel, sárkányokról szóló meseregény), és persze dedikáltatni szeretnénk.

A viharos idő miatt az előzetesen meghirdetett májusi időpont helyett végül (és végre!) június 5-én, szombaton zajlott a második Wekerlei Székelykapu nap és természetesen a mára már hagyománnyá vált székelykapu-futás. Az ég ezúttal kegyes volt hozzánk, és gyönyörű napsütésre ébredtünk. A Hungária út Zrumeczky-kapu és református templom közötti szakaszán, illetve a Kós Károly Általános Iskola udvarán már sorakoztak a sátrak. A futók a regisztráció után közös bemelegítésben vehettek részt, majd 10 órakor rajthoz álltak, és kezdődhetett a megmérettetés. A leggyorsabbak alig 13 perc alatt tették meg a 4,2 km-nyi távot, de az utolsó versenyzők is célba értek fél órán belül. Jó volt látni, ahogy a szurkolók csapata ismerőst-ismeretlent egyaránt biztatott, a legfiatalabb versenyzőket igazi ovációval fogadta.

Az utóbbi években ritkán eszünk disznóságot, ha hús, akkor csak szárnyas, nagy ritkán hal kerül mifelénk az asztalra. De azért persze olykor-olykor mi is teszünk kivételt. Például most vasárnap kipróbáltam Vlado kománk receptjét, amit múltkori újvidéki látogatásunkkor említett, majd aztán egész részletekbe menően le is írt (Nedeljni ručak by kum). Hát nem mondhatnám, hogy a könnyű, diétás kategóriába tartozik, de azért az egész családnak bejött, így hát most közzé is teszem. Összerakni rém egyszerű, a sütési időre meg rá kell szánni vagy 2 és fél órát. Az első másfél óra ebből munka nélkül telik, az utolsó 50-60 perc igényel némi felügyeletet.

Ezen a héten ötször főztem – megfelel a heti átlagomnak

Hétfőn: borsófőzelék csirkemellel

Kedden: nem főztem, maradék húslevest ettünk

Szerdán: tökfőzelék tükörtojással

Csütörtökön: sült paradicsom + tepsiben sült újkrumpli

Pénteken: rozmaringos lazac rizzsel és tartármártással

Szombaton vendégségben voltunk, kerti partin

Vasárnap: balkáni bőségtál

Igazán jó hangulat uralkodott a ma délelőtti wekerlei bolhapiacon! Az időjárás is kedvezett, mindenféle zord előrejelzés ellenére meleg és napsütéses délelőttben volt részünk. A megújult Gutenberg téri kispiacon szokatlanul nagy volt a pezsgés, szinte valamennyi asztalt lefoglatak az árusok. Kinőtt ruhák, elúnt könyvek, edények, plüssállatok, játékok, kisautók, író- és fényképezőgépek, szerszámok, kerékpáralkatrészek és egyéb különleges csecse-becsék cseréltek gazdát. Volt ingyenes bringaszerviz, könyvböngésző és kézműves-sarok, és egy kirakott puzze-ért cserébe bodzaszörpöt is kaptak a nagy vásárlásban megszomjazott látogatók! Jó volt bolházni, várjuk a szeptemberi hasonló eseményt is!