Tavasz, printemps, primavera, spring, Frühling, proleċe, jaro, wiosna. Ezeken a nyelveken beszélünk itthon (mondhatnám kissé felvágva), vagy inkább: tanulunk, vagy valaha is tanultunk. Neked melyik nyelven hangzik a legkellemesebben?
A magyar kicsit keményen indít, de a szó végére az „sz”-szel lágyabbá válik. A francia szó kiejtve éppolyan lágy és dallamos, mint ahogy azt elvárhatjuk ettől a nyelvtől. A spanyol kifejezés (olaszul is így mondják) nagyon beszélő, prima(to)= első, vera= jeggyűrű, de inkább verace: igazi.
Míg a vera bizonyos szláv nyelvekben hitet jelent, így mindenképp szép a primavera szó. (Remélem egyetlen lingvicista sem olvassa a blogot, hogy belekössön ebbe a hevenyészett etimologizálásba.)
Az angol spring rövid, egyszerű, könnyen megjegyezhető, amolyan angolos. A német kemény, komor, katonás. A szerb proleċe szó a pro=előtt, és leto=nyár kifejezésekből áll össze, a cseh jaro rövid és kedves. Ami a lengyel wiosnát illeti, hát az meg egyszerűen nevetséges...
És íme két kedves tavaszihlette kép. Vízililiomok Monet-től:
És egy csodaszép toszkán táj June Careytől:
Néhány apró részlettel igyekeztünk mi is bevonzani a tavaszt kis lakunkba. A bejárati ajtóra:
A plafonról lelógatva egy Wampon szerzett Tavasztündér:
A konyhaablakba:
Kellemes tavaszkodást!