A hétvégi bevásárlás során, a közeli hipermarket zöldségesénél – utálom, utálom, mennyivel jobb a piac, de ott meg parkoló nincs, és nem tudom megvenni a 2x6-os csomagolású vízünket sem, szóval az ember mindig meghozza a kompromisszumait -, tehát a zöldségespultnál megszólított egy nénike: ha most kettőt vásárol ebből, féláron kapja – így lett fél kiló gombám, akaratomon kívül. Hétfőn jutottam el odáig, hogy felhasználjam. No, de mi legyen belőle? Hát persze, hogy gombaleves! Gombalevest hosszú-hosszú évekig nem tudtam főzni. Időnként persze megpróbáltam, de sosem sikerült. Általában a piros változatával kísérletezgettem, nem túl kitartóan. Aztán egyszer csak megtaláltam saját készítésű recept füzetemben gimis barátnőm, Anett gombalevesét. Kipróbáltam, és mindannyian beleszerettünk. Íme:

Tejfölös-tejszínes gombaleves galuskával

Hozzávalók (3-4 személyre):

fél kg gomba

2 hagyma

1 kis paradicsom

1 tv paprika

1 doboz tejföl

1,5 dl tejszín

3 ek gombaleves por

1 erőleves kocka

petrezselyem

só

A galuskához:

6 dkg liszt

4 dkg dara

1 tojás

csipetnyi só

Kevés olívaolajon megfonnyasztottam az egészen apróra vágott hagymát, 

kicsinyke vizet öntöttem rá, és úgy pároltam, míg teljesen meg nem puhult. Ekkor jött a vékony szeletekre vágott gomba, majd a víz, hogy jól ellepje.

Beledobtam a paradicsomot, a paprikát és a leveskockát, sót, és egy kis vegetát is, nagyon jó bio vegamixet lehet most már vásárolni szinte mindenhol.

Míg a leves vize melegedett, elkészítettem a galuska tésztáját. 1 tojáshoz kb. 6 dkg lisztet és 4 dkg darát vettem, de készülhet az egészet liszből is.

Amikor a leves már forrt, nokedliszaggatóval beleszaggattam a galuskát. Kb 15-20 perc múltán belelöttyintettem a lábasba a tejszínt. Egy kisebb edényben kevés vízzel elkevertem egy doboz tejfölt, a gombalevesport és ezt is a leveshez adtam. Végül beledobtam a petrezselymet és még összerottyantottam a nagy művet néhány percig.

Nem tudom, nálatok akad-e kisgyerek a háznál, de biztosan ismered te is Zdeňek Miller kisvakondos könyveit. Ezek közül én a kisebb formátumúakat kedvelem jobban, tartani is kényelmesebb, és a mondanivalója is jobban emészthető – mármint az egészen kicsiknek. A kisvakond ősszel címűben a főszereplő a cinkével szövetkezve szilvalekváros lepénykéket süt. Kerestem a receptjét a neten, de nem találtam, a cseh oldalakon sem. Talán nem voltam elég kitartó... Mindenesetre innen jött az ötlet, hogy mákos lepényt készítsek. És talán mégse lepényt, hanem muffinformában kis tortácskákat. Vagy inkább pufikat? Merthogy a mák nagyon egészséges. Azt én is tudtam, hogy annó nyugtatóként használták, és a csecsemőknek mákteát készítettek. De azt már nem, hogy a mák tartalmaz magnéziumot, kálciumot, vasat, folsavat, és hogy a csontritkulás népi csodaszere. Ezen kívül csökkenti a magas vérnyomást és lassítja az öregedési folyamatokat. És azt tudtad, hogy nyugaton nem is eszik, csak a patikákban kapható? Tehát íme a recept:

Mákos pufik

Hozzávalók:

A tésztához:

25 dkg liszt

12 dkg margarin

1 tojás

fél zacskó sütőpor

1 csésze cukor

Csipet só

A töltelékhez:

15 dkg mák

5 csapott ek kristálycukor

1 citrom reszelt héja

1,5 dl tej

 A tésztához valókat jól elkevertem, majd lefedve hűtőbe tettem pihenni egy órácskát.

Közben elkészítettem a mákmasszát. Minden hozzávalót egy lábaskába öntöttem, összekevertem, majd lassú tűzön rottyantottam rajta egyet.

Nem szabad sokáig főzni, nehogy  mák megkeseredjen. A piaci mákok különben sokkal megbízhatóbbak, mint a boltban kapható, előrecsomagoltak. Ez utóbbiak sokszor már nem olyan frissek, és eleve keserűek. Mikor a tészta már felébredt szunyókálásából, sütőpapírral bélelt muffinformában kicsi kosárkákat formáztam belőle, így:

Majd közepesen erős sütőben 15-20 percig sütöttem elő a kosarakat. Ekkor kivettem a muffinformát, hűlni hagytam egy kicsit a tésztát. Két kiskanál segítségével mindegyik kosárkába kanalaztam a mákos töltelékből.

Visszatettem a sütőbe kb. 6 percre az egészet. Nagyon finom csemege, még másnap, harmadnap is - persze, ha marad belőle!