A szomszédunkban lakik egy nagyon kedves, bájos százlábú kukacocska. Voltaképp mindösszesen csak tíz lábikója van, de ő néha fenhéjázva százlábúnak nevezi magát. Egy augusztusi délután eszébe jutott, hogy a meleg nyár után ősz következik, s ha ősz, akkor esőzések is lesznek, és akkor a ő lábai bizony fázni fognak, mert kinőtte az összes cipőjét. Így hát nem sokat töprengett, elindult az Álmos utcába, mert hallotta tőlem, hogy van ott egy igen kedves cipész, aki mindenféle régi cipőt megjavít, és egyedi megrendeléseknek is eleget tesz. Kukacocska tehát fürgén szedegette lábait, és hamarosan megérkezett a Madách és az Álmos utca sarkára. Alaposan szemügyre vette az utcatáblát, hogy vajon jó helyen jár-e.

„Igen, helyben vagyok, csakhogy itt egy óriási behajtani tilos tábla áll! Nem folytathatom erre az utamat!”

Azzal került egyet a Baross utca felé, majd a Mikes utca felől próbálta megközelíteni a cipészt. Itt azonban újabb behajtani tilos táblába ütközött. „Ejnye, no! Erre sem mehetek tovább” – csóválta bugyuta fejecskéjét.

Ekkor azonban megpillantotta jóbarátját, katicát. Elpanaszolta neki bánatát, mire a kis bogár felvilágosította kukacocskát arról, hogy a behajtani tilos tábla nem vonatkozik a gyalogosokra.

„Tényleg?” –ámuldozott hitetlenül kukacocska, majd nekivágott az útnak, és hamarosan odaérkezett Tarjányi András cipészmester boltjához.

" Adjon Isten!" - köszöntötte a cipészmestert!" " Fogadj Isten!"- jött a válasz.

„Öt pár erősen vízálló sötétlila cipőt kérnék szépen, 13-as méretben, és lehetőleg készítse el őket szeptember elejére!” „Rendben” – szólt András cipész, és elégedetten sóhajtott egyet – „igazi kihívás lesz!”

 Vége